Kardos Róbert fafaragó honlapja

                    Bodorfai fafaragó műhely

Üdvözlöm a kedves látogatót! Ha Ön szereti a népművészetet, és jó ízlésű derék magyar ember, biztosíthatom, hogy jó helyen jár. Alább megtekinthet számos képet a kezem alól kikerülő munkákról. Ha nem csak gyönyörködni szeretne, természetesen lehetőség van arra is, hogy felvegyük a kapcsolatot.

Jó szórakozást!

         

                Pár mondat népi kultúráról, fafaragásról

 

 

 

„Vigyázzunk, hogy ne haljanak ki az éneklő népek, a mítoszalkotó népek, a képíró asszonyok  és faragó emberek, mert az ember hal ki velük.
Őrizzük, gyűjtsük, terjesszük műveiket, tanuljunk tőlük, legyen eleven lelkünk eleven része; a népléttől el nem különült művészete, amely önmagát mondja, mint a természet,
S épp ezért bizonysága a múltnak és maradandóságnak."

(Juhász Gyula)

 

 

A magyar népművészet terén a fa megmunkálása nagyon régi hagyományokra tekint vissza. A fához, mint élő anyaghoz, az azt megmunkáló embernek sajátos viszonya, kötődése alakult ki. Fa volt a bölcső anyaga, amely újszülött gyermeket ringatott, de fából készült a koporsó is, mely utolsó útra kísért az élet alkonyán. E két állomás közt meg sem lehetne számlálni azon alkalmakat, amikor a legkülönfélébb formában találkozunk a fával. Házunk gerendázata, bútoraink, eszközeink, téli tüzelőnk, nyári árnyékadónk. A fa tárgyak nem hidegek, ridegek, az élő szerves anyag barátságos melege árad a fából még holtában is. Fafaragóként talán ezek a gondolatok jutnak eszembe először ha tevékenységemről és annak anyagáról kell beszélnem.

             Nagyon fiatalon, talán 12- 13 évesen találkoztam első alkalommal a fával, mint alapanyaggal. Gyermekkori jó barátom nagyapjának asztalosműhelyében rengeteg időt töltöttünk akkortájt, nem is sejtve, hogy az idősödő mester apró, játékos tanítgatásai bizony tudatosan arra irányultak, hogy „megfertőzzenek” egy életre a fűrészpor és a forgács illatával.        Kicsikét régebbi időszakra nyúlik vissza életemben a magyar népművészet iránti fokozódó érdeklődésem. Nagyszüleimnek köszönhetően, akik felneveltek, népmeséinkkel és mondavilágunkkal már kisgyermek koromban megismerkedtem, a generációs különbségnek hála, pedig hoztam magammal egy régi, szebb világból való értékrendet és hagyománytiszteletet.

             Szinte természetes volt, hogy életem során olyasmivel szeretnék foglalkozni, ahol tevékenységemben ötvözni tudom népünk művészetét, a fa szeretetét, hagyományaink ismeretét és őrzését. Ez az ötvözet végül a fafaragásban valósult meg.

             Népművészetünk hagyományos motívumkincsei mellett gyakran és szívesen használom díszítéseimhez a magyar történelem alakjait és eseményeit, de a magyar őstörténet és a magyar rege, mondavilág is a kedvelt ábrázolásaim közé tartozik.

              Régtől fogva meggyőződésemmé vált, hogy a magyar népi hagyomány, beleértve a népszokások, népdalok, mesék, népzene, táncok, illetve tárgyi alkotásokat létrehozó mesterségeket,  olyan érték, melyeknek felfedezése, megismerése és gyakorlása mindenki számára fontos lenne. Ennek egy morzsáját szeretném eddig elsajátított szerény tudásommal feleleveníteni és életben tartani, és legjobb szándékkal elterjeszteni és továbbadni minden jó érzésű és jó ízlésű érdeklődő embernek.

 

                                                                                                                               Kardos Róbert fafaragó

Figyelem! Ez a weboldal a Mozilla Firefox böngészőt támogatja, és azzal megnyitva működik tökéletesen. Más böngészőkkel is megnyitható, de nem biztos hogy hibátlanul jelenik meg a lap!